Impresszióim a kajakos „Rodeo” rövidkabáttal (dzsekivel) kapcsolatban
V. Sirokov (WPI):
A kajakozás iránya: fan-játék, vadevezés, rodeo, kisebb mértékben — extrém és kiránduló leúszás…
Milyen rövidkabátra (dzsekire) volt szükségem és miért választottam ki ezt…
Meglehetősen hosszú időnát foglalkozva vadevezéssel, kipróbáltam nagyon sok vállalat által gyártott különböző ruházatot és felszerelést.
A felszerelés kiválasztásakor mindig aprólékos figyelmet szentelek az egyéb alapvető „védelmi” sajátosságok mellett a kényelemnek,
komfortnak, mivel meglehetősen hosszú időt töltök el csónakban, az aktív edzést és a nyílt vízen való lesiklást március-áprilisban kezdem el
és a tél beálltakor, hagyom abba. Számomra nagyon is fontos a felszerelés kiválasztásában az esztétikai szempont.
Természetesen a meglehetős kényelmet biztosító dzseki-drajtonra van szükségem, ami a mozgásban nem akadályoz,
s ezzel egyetemben a hideg víztől való védelmet is biztosítja.
Az első élmény:
A helyi „Ordana” dílernél láttam meg ezt a dzsekit, és azonnal felkeltette a figyelmem „stílusos” színskálája (az a fajta tarkaság,
amiben az európai vállalatok közül többen is vétenek, nekem kategorikusan ellenszenves).
Az uralkodó vöröses színárnyalat jól harmonizál a mandzsetta (kézelő) és a nyaki gallérrész fekete elemeivel, valamint a levarrott
fényvisszaverő szegélyekkel. Az anyag faktúrája is megörvendeztetett: a meglehetősen vastag, enyhén durva anyag, tiszteletet
és megbízható tartósságot sugall.
A dzseki ujján a ”Breathable” felirat olvasható — ez azt jelenti, hogy a dzseki anyaga légáteresztő anyaggal borított.
Némi kételyem támadt a gyártó által kiválasztott légáteresztő anyag lehetséges hatékonyságával kapcsolatban, annál is inkább,
mert számomra teljesen ismeretlen volt a márka, márpedig nekem a tartósság a legfontosabb, hiszen sokszor volt alkalmam
látni az aktív és mozgalmas vadevezési szezon végén a drytopon az elfoszlott és elszakadt légáteresztő borítást.
Ezért az a dzseki, amelyet az előző két idényben használtam, vastag PU-borítású volt… Előrebocsátva megmondom, hogy a
légáteresztő (membrán-) anyag minőségével kapcsolatos összes kételyem, és egyáltalán — a drytopra való célszerűsége
iránti kételyem fölöslegesnek bizonyult. Összességében véve a dzseki nincs túlzsúfolva mindenféle címkékkel, ami imponáló,
viszont a gyártó logója jól olvasható, szépen kivitelezett és egyáltalán nem zavarja az összhangot. A dzseki szabása rögtön
kényelmesnek tűnt számomra.A külső szemrevételezésnél feltűntek a neopren latex-szel borított mandzsetták, a dupla gallér,
a gondosan leragasztott varratok, a minőségesen kivitelezett és eldolgozott varratsorok — mindezek a kiváló minőségű
drytop szükséges kellékei. E nagyon fontos elemekről többet is el szeretnék mondani. A mandzsetták: rugalmas latex,
de tapintásra erős, a tervezés átgondolt és kiválóan kivitelezett.A nyaki gallér. Ez persze dupla, puha, de rugalmas, kellemes
tapintású anyagból van, hasonló a kiváló minőségű vékony neopren-re. Egy nyílást vettem észre, egy bemélyedést a varratban,
a külső és belső gallér közti területről a víz elvezetésére szolgál. Ismételten meggyőződtem a dzseki tervezőjének kiváló
szakmai tudásáról (profizmusáról)! A dupla „betét”: sem a tervezésben, sem a kivitelezés minőségében nem fedeztem fel
semmilyen hibát. Minden akkurátusan levarrva, a varratok minőségesen eldolgozva, ahol szükséges, leragasztva.
Mindent összevetve kellemes meglepetésben volt részem a varratok gyakorlatilag ideális minőségű megmunkálása és
eldolgozása láttán. Egyetlen ránc sem látszik a ragasztószalagon, legfeljebb a tűzőgépi varratok, minden lesimítva és
eldolgozva, sehol semmi nem húzódik, minden a legmagasabb szinten megoldva!
A „Velkro” kapcsok jó minőségűek, szélesek, rendesen rögzítettek.
Az első próba
Az üzletben vagyok. Levettem az órámat, a pulóvert, az összes tépőzárat széthúztam az ujjakon és a betéteken, és felvettem a dzsekit.
Mindent bekapcsoltam, ahogy az elő van írva, a latex mandzsettákat megigazítottam a csuklóimon, nem volt szükség arra, hogy felhajtsam azokat (vagy levágjam?)! A mandzsetták feszesek, kényelmesek és komfortosak, a tépőzárak kiválóan rögzítenek.
A nyaki rész a dupla gallérral szorosan, minden jel szerint mégis kényelmesen vette körbe a nyakat, ami külön megörvendeztetett és bizakodóvá tett.
A dzseki szabása teljes mértékben szabadon hagyja mozogni a karokat és a törzset. Egyszerre emelem a két kart a magasba, de semmilyen észrevehető húzódást nem észlelek a dzsekinél.
Sehol semmi nem „húz” és nem nyom. Egyértelmű a komfortérzés, bár kissé tartok a dzseki felső részének túlságos vastagsága miatt. A kettős betét, a meglehetősen szoros latex mandzsetták, és egyebek dacára az öltözködés folyamata nem okoz problémát, talán csak arra kell odafigyelni, hogy a dzseki felvétele közben a karon levő ruha ujja ne gyűrődjön ráncba, mert a latex kézelők miatt utólagosan lehetetlen azokat kisimítani.
A dzseki levétele kicsit bonyolultabb, kell bizonyos gyakorlat, és ügyelni kell a mozdulataink helyes egymásutániságára, mert olyan érzésünk van, mintha kockáztatnák a kézelő épségét, a gallér finom anyagának meghúzódását vagy elszakadását.
Bár az üzlethelyiségben nagyon meleg volt, és én a próba, a passzítás és az ellenőrzés során több percen át erős mozgásban voltam, mégis kellemesen meglepődéssel nyugtázom, hogy egyáltalán nem izzadtam. Vajon ez a légáteresztő anyagnak köszönhető?
Természetesen a kajakozó dzseki igazi tesztelése csak a vízben, lehetőleg vadvízen történhet.
Első próba a vízen
Miután a dzseki a szezon kezdetén került hozzám, a tesztelési feltételeket nyugodtan számíthatjuk keményeknek — a playspot partján még hó volt…
A „Rodeo” dzseki nagyon jól kiegészítette a ruhatáramat: a „Paddler” overallt és a „W-Carver” mentőmellényt, a „Langer” hószoknyát. Az idény alatt a Dzseki alá vékony polár melegítőt vettem fel. Egyenes folyású folyón minden rendben van. De a műevezés átfogó fogásainak teljesítése közben éreztem, hogy a dzseki felső részének vastag és szoros anyaga, akárcsak a neopren „fölösleges” rétegei a törzsön mégiscsak nagyobb erőfeszítést igényelnek tőlem, mintha a „könnyített” ruházatot alkalmaznám. De rögtön hozzá kell tennem, hogy a védő sajátosságai és a kényelem közötti kompromisszum e dzsekinél optimálisra sikerült! Negyedórát evezve a vízen megnyugvással tapasztaltam: a nagyon is hideg idő dacára a dzseki alatt teljesen száraz és meleg volt. A latex mandzsetták gyakorlatilag százszázalékosan szigetelnek, nem eresztik át a vizet, lehetővé teszik, hogy a kéz vérkeringése szabad legyen, ami nagyon fontos hideg időben! A kettős nyaki részen nem észleltem szivárgást. Nagyon megörültem a szárazságérzetnek, ami dacára annak, hogy a műevezés eléggé intenzív volt, a ruházat meleg maradt, vagyis a légáteresztő jól teljesített! Az utolsó kételyem is elpárolgott abban, hogy effektív-e az anyag.
A bemelegítő műevezés után itt volt az ideje a komolyabb próbatételnek is. Néhány energikus „eszkimó-merülés” — Brrr… Általában ezek után kívánja az ember, hogy kirázza a vizet a ruhaujjakból és kifacsarja a ruháját. Korábban legalábbis így volt. Most viszont nagyon kevés víz került a gallér alá, s azonnal el is állta a nedvesség útját a felszerelés többi alkotórésze!
Kitűnő!
Most már ideje beülni a kajakba…
Akárcsak szlalomozáskor (műevezés), most is úgy éreztem, hogy valamivel nagyobb erőfeszítés szükséges, — ismételten a felsőtest körüli fölösleges neopren réteg és a vastag anyag volt zavaró. Persze, ahhoz, hogy mindezt sikerült érzékelnem, le kellett vetni és a parton kellett hagyni a mentőmellényt! Rodeo-mozgások végzésében a dzseki nem akadályoz. Megint csak nagyszerű!
De ahhoz, hogy véglegesen „jelest” írhassunk a „rodeo” tantárgyban, hátravolt még annak ellenőrzése, hogy a dzseki hogyan „tartja” a vizet a legkeményebb, de ugyanakkor e dzseki számára „otthonos” feltételek közepette, hiszen ennek megfelelően kapta a „Rodeo” nevet.
Sajnos, itt nem tudok jelest adni. „Bukfenc” helyzetben a neoprén gallér- és a nyaki rész távolról sem mindig birkózik meg feladatával — a víz beszivárog, néha erősen. Főleg akkor, ha a fej előrehajlik, a vízsugár pedig az ebben a testhelyzetben kidudorodó gallér alá kerül. Na persze azért nem olyan reménytelen a helyzet, a belső gallér sokat segít, bár nem oldja meg a problémát.
Úgy vélem, a lehetséges megoldás (bár nem gyökeres megoldás) az lenne, ha a külső gallér szélére rugalmas paszományrögzítőket helyeznének. Ez lehetővé tenné azt is, hogy a gallér anyagának a huzamosabb használat (hiszen a dzseki egyértelműen nem „egyszeri” használatra készült) miatti elkerülhetetlen kitágulását (nyúlását) kompenzálják.
Ez a tesztelés egy erős négyest /jó érdemjegyet/ érdemel.
Egy bizonyos idő elmúltával…
Természetesen a dzsekit gondolkodás nélkül megvettem. És elégedett vagyok vele. A dzseki nagyon aktív használata a helyi folyók és playspotok, az Altáj hegyeibe tett kirándulások alkalmával bizonyította a termék kiváló minőségét, tartósságát, erősségét, jó védelmet és kitűnő komfortot biztosít. A felső rész erős anyaga lehetővé tette, hogy megfeledkezzünk a szakadás kockázatáról, amikor a partokhoz közel sokszor a szúrós növényzethez súrlódunk. A dzseki a viselőjét is megmenti az ilyen sérülésektől.
A membránanyag-borítás jól oldja meg feladatát. Nem látható rajta kopás vagy foszlás.
A latex mandzsetták (kézelők), a „velkro” kapcsok kifogástalanul működnek.
Észrevétlenül kezd felválni az ORDANA logója — vissza fogom ragasztani.
A csónak gyakori vállon cipelésétől némileg kibolyhosodott a gallér felső részének trikóanyaga.
Nyilván szükség van arra, hogy ezt valamiképp megoldják, meg kellene erősíteni az erősen igénybe vett helyeket tartós erős anyagból készült rátétekkel, hiszen a csónakot gyakran kell egyedül cipelni…
Ahogy azt előre feltételeztem, a gallér- és nyaki rész anyaga kissé kinyúlt (kitágult). Ez némileg rontotta a dzseki védelmi sajátosságát. De az is lehet, hogy mert lefogytam, azért engedett szorosságából a gallér… Miután e sorok írója nem szeretne hízni, mindkét gallér kerületét szűkíteni kell, ezzel csökkentve átmérőjüket is.
Rezüme (Összegzés)
Röviden: A kényelem, komfort, védelem, esztétikai és egyéb fogyasztói sajátosságok remekül vannak kombinálva a nem túl magas árral, pontosabban ez együtt van az ORDANA cégnél a „RODEO” dzsekiben.
Post scriptum: Csodálatos dzsekimet az első adódó alkalommal kicserélem ugyanilyenre, azzal a különbséggel, hogy a belső gallér latexből legyen. S akkor véglegesen megnyugszom.
Margitics Botond: vitorálázó
Neoprén ruha:
Eleinte egy kicsit kicsinek tűnt, de miután többször felvettem kellően kitágult, most pont jó.
-vállpánt lehetne gumis vagy legalábbis egyrésze. Amikor ez alá felveszek valamilyen
egyéb ruhát(likrát,alus vagy más neoprént) azt kidörzsölheti.
-a comb merevítésnél lehetne kivülről valamilyen erősebb burkoló anyag (szövet), mert féltem hogy
a felületét kikoptatja a hajó. Korábban már jártam igy neopren ruhával. Ezért rövidnadrágot veszek rá,
de az meg csúszik a nedves hajón. A merevítés jó hogy kivehető, mert így mindenki oda tudja helyezni
ahová neki kell. Merevítő betét fedőanyaga az élén az összesütésnél kicsit szétnyilt,
látszik a merevítő, de ettől még teljesen jól használható.
Sokat volt rajtam hidegebb és melegebb időben is, naggyon jó, meleg időben is elviselhető
Alus neoprén felső:
Kevesebbet volt rajtam mint az alsó ,mert igazán hidegebb időben veszem hasznát, nagyon melegít,
25 fok fölött már túl meleg.
Az ujja hossza megfelelő de a vége egy kicsit szűk-nehezen tudom felvenni, áthúzni a kézfejen.
Valamint amikor rajtam van nehéz igazítani hogy megfelelően álljon. De ez ilyen tapad az izzadt bőrömhöz.
Talán egy kicsit lehetne hoszabb, (lehet én vagyok aránytalan de nekem egy kicsit rövid a hossza az ujja
viszont pont jó).
Erre már volt érdeklődés, kérdezték az árát. Ez talán még nem terjedt el magyarországon.